“Nem vagyok se tudatos se szenvedélyes gyűjtő, bár a gyűjteményem darabszáma meghaladja az ötszázat. Az első korsót 1974-ben a végzős (valétáló) bányamérnök hallgatóktól kaptam a „Gyűrű és szalagavató Szakestélyen”, ahol az évfolyamom képviseletében vehettem részt. 1975-ben, mint valétaelnök, a legtöbb „selmeci gyökerű” kar ( bányász, kohász, öntész, gépész,erdész,faipari stb) szakestélyén jelen voltam és így korsóim száma 10-re gyarapodott. Végzés után még több éven át meghívtak a valétálok az egyetemi szakestjeikre és lassan növekedett korsóim száma.
Csak nagyon ritkán szoktam korsókat vásárolni, bár a legtöbb korsómnak megfizettem az árát oly módon, hogy befizettem a részvételi díjat azokon az egyetemi, üzemi és egyesületi szakestélyeken, amelyekre az alkalmi korsók készültek. Így természetes, hogy a korsók nagyobb hányadán a bányászjelvény vagy a bányászatra utaló egyéb motívum megtalálható. Egy idő után persze hazai és külföldi barátaim egyre többször leptek meg szép, de a bányászat szempontjából semleges korsókkal is.
Bányászként sörívó vagyok, tetszenek a szép söröspoharak is, így abból is van vagy 100 db. Kezdetben ezek csak „véletlenül a kezemben maradtak”, de a többségéért fizettem (általában annyit, amennyibe a belevaló sör került).
A hely- illetve a polchiány gyakran okozott gondot, ezért kiköltöztem a teraszra és itt gyönyörködöm bennük.”
Gyűjteménye: